Bemutatkozás

 

"Ha tudomásod van a környezetedben olyan értékről, amit érdemesnek tartasz másoknak megmutatni, ezzel pedig kísérletet tenni a megmentésére, és szívesen írnál oldalunkra, csatlakozz te is az Értékmentőkhöz!”

Ezzel a gondolattal indult útjára 2012 végén első értékmentő blogunk, majd másfél évi működés után megszűnt. A blog bejegyzéseit rengeteg ember olvasta, osztotta meg a fb-on is. De egy idő után nem volt benne további fejlődési lehetőség, mert nem sikerült csapatot toborozni a szerkesztésére és a gyűjtő-kutató munkákra.
Csaknem tíz év elteltével, 2022 elején a Kiskunsági Értékmentők újra blogolásba kezd.

Továbbra is értékeket kívánunk felfedezni, megmutatni, és ha lehet, felhívni a figyelmet a megmentésük szükségességére, de mostantól határozott szándékunk az elmúlt 19 év kutatási anyagainak, írásainak, bejegyzéseinek és gyűjtéseinek rendszerezése, szerkesztése, és könyvek/füzetek formájában való nyomtatott megjelentetése.
Minden korábbinál fontosabb lenne összehozni néhány emberből egy szellemi műhelyt. A világ rohamosan csúszik a szellemi sötétség, értéknélküliség szakadéka felé. Mi nem akarunk vele zuhanni, hanem próbálunk kapaszkodni a mélység fölötti peremen. Kötelességünk menteni a menthetőt, megtenni a megtehetőt.

Ha részt vennél ebben az egészben, ha van anyagod, ha van mondanivalód, ha van ötleted, jelezd. Várunk sorainkba!

Elérhetőségünk: santaoz@freemail.hu , vagy keress minket a facebookon.


 



 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Govorkovics Anna: "Az a világ még jó volt, nagyon szerettem..." (ladánybenei gyűjtés)

Kép
  A következő anyag a ladánybenei iskola "1878" című újságában jelent meg 2021 februárjában. Govorkovics Anna, iskolánk dolgozója mesélte el gyerekkorának és életének néhány emlékét a helyismereti szakkörön összegyűlt gyerekeknek. Gyermekkora Táborfalvához kapcsolódik, nem Ladánybenéhez, de az a világ, amit megidéz, nem különbözött lényegileg az akkori Magyarország többi településén élő emberek életétől. Az emlékek olvasása mellé adunk még két iskolás képet is a táborfalvi iskola 1. és 2. osztályáról, az 1960-as évekből... Jó olvasást kívánunk! "Ollósi Istvánné vagyok. Lánykori nevem Govorkovics Anna. Apukám valami jugoszláv vagy szerb származású volt. 1961-be születtem, áprilisba. Öten voltunk testvérek, én voltam a második gyerek. Én Lajosmizsén születtem, de Táborfalván éltünk. Apukám Örkénybe született, anyukám az Szamosszegen. Apukám vasutas volt, és mint vasútkezelő, a vasúttal messzire eljutott, és eljutott Szamosszegre is, ott ismerte meg anyukámat. És anyuká
Folytatás...

A tanyai tanítóskodás emlékezete Lajosmizsén - Interjú a Szeleczki tanító-házaspárral (2007)

Kép
  Lajosmizsén mindenki ismeri Szeleczki Lászlót és feleségét, Marikát. Több évtizedes pedagógiai pályájuk, munkásságuk példaértékű és sokak számára követendő. Miután együtt élnek majd negyven éve, és együtt tanítottak több évtizedet, nem lehet csak egyikükkel beszélgetést folytatni, kérdéseimre mindketten, egymásnak adva a szót, válaszoltak. - Kezdjük az elején. Honnan származtok, hogyan kerültetek Lajosmizsére, és hogy lettetek pedagógusok? - Marika: Bugacon laktunk mind a ketten, ott születtünk, ott jártunk iskolába és ott ismerkedtünk össze. 1968-ban érettségiztem, még képesítés nélkül kezdtem tanítani előbb Felsőmatkón, aztán kikerültem Lajosmizsére. - Laci: Én kirakatrendező voltam a Centrumban, Kecskeméten, összeházasodtunk és egy hónap múlva, 1970-ben kiköltöztünk a Szobrosi iskolába, mert Marika ott kapott szolgálati lakást, ott kezdett tanítani, mint képesítés nélküli nevelő, én pedig bejártam dolgozni Kecskemétre. Aztán megszerettem a gyerekeket, a tanyasi tanítóság hangula
Folytatás...

Fekete Istvánné Bóta Katalin: A kerekegyházi Liszicsán család emlékezete (ladánybenei gyűjtés)

Kép
  "A nagyszüleim is gyerekek voltak, amikor a szüleik lejöttek Terhelyből. Tyerhovából. Megnéztem interneten, olyan szép kis mesebeli falu a hegyek között. Kérdeztem anyától, minek jöttek le ide onnan, ide a homokba? És mondta, hogy ott mind csak köves talaj volt és nem tudtak termelni. És amikor Kerekegyházát telepítette a Balatoni Farkas János, akkor többen is lejöttek ide szlovákok. Trepákok, Romancsikok, Jánosikok – sokan. Azt mondták anyuéknak, hogy a nevük eredetileg Viszicsán volt, csak elírták a V-t L-re. A nagyapámnak az édesapja az kinn volt három alkalommal Amerikába. Az öregebbik Liszicsán Vendel. Azé kiment oda dolgozni, hogy vagyont gyűjtsön. És amikor hazajött, akkor mindig vett egy csomó földet. Három alkalommal ezt megcsinálta, úgyhogy volt földjük bőven. Még Tyerhovába. Anyu mesélte, hogy amikor letelepedett Kerekegyházára a Liszicsán és a Janik család, akkor még Terhelybe az árvaszéknél le kellett tenni egy bizonyos összeget, és azé vissza kellett menni a
Folytatás...

Adalékok a Duna-Tisza-csatorna történetéhez

Kép
    A két nagy folyónkat összekötő hajózó és öntözőcsatorna megépítésének ötlete már 300 évvel ezelőtt felmerült. És jóllehet, teljesen máig sem épült meg - egy rövid szakasza Dunaharaszti és Dabas között igen -, a XXI. század elején ismét napi politikai és gazdasági téma lett az esetleges végigépítés melletti és elleni kampányolás. Alábbi bejegyzésünkkel egy kisebb sorozatot szeretnénk megnyitni, amely alkalmanként újabb adalékokkal, érdekességekkel eleveníti fel a Homokhátságot és Kiskunságot átszelő vízi út emlékét.     A csatorna 3 lehetséges útvonalterve 1948-ban     Olvassátok szeretettel a Magyar Távirati Iroda,1948. március 22-én kelt tudósítását, amely a tényleges építési munkálatok megindításáról, tervekről és az épülő "új népi demokrácia" dicsőítéséről szól (az akkori tervek szerint a csatorna Lajosmizse területén is keresztül folyt volna!. "Hétfőn reggel Dunaharaszti község határában ünnepélyes keretek között megindult a Duna-Tisza-csatorna építése. A
Folytatás...