Az 1838-as árvíz Szabadszálláson és Fülöpszálláson

 

A Pestet is letaroló 1838-as nagy árvíz a Kiskunságot sem kímélte. Szabadszállás és Fülöpszállás csaknem húsz kilométerre voltak ugyan a folyótól, de szabályozása előtt a Duna öntésterülete elképzelhetetlenül nagy volt.
1838 márciusának közepén a Kiskunsági településekre is zúduló ár ráadásul nemcsak vízmennyisége miatt volt gyilkos erejű, de a megáradt víz tetején úszó hatalmas jégtáblák miatt is, melyek pusztító hatását nem kell különösebben ecsetelni.
Bejegyzésünkben korabeli írással közlünk két korabeli tudósítást Szabadszállás és Fülöpszállás helyzetéről. Íródtak egy hónappal az árvíz után. 

 

Kis Kun Szabadszállás 

 

Március hó’ 17 ’s 18-ik napjain lárma harangok gyász kongásai, mint előjelei a’ már országszerte ismeretessé lett dúló vésznek, riaszták-ki békés lakaikból városunk családjait is, féltőbb vagyonaikkal együtt, az emeltebb helyekre, úgy mint városházhoz, egyházba és vendégfogadóba, ’s 18-kán éjjel a’ mindenünnen rohanó víz annyira szorongatá városunkat, hogy következő napokon majd semmi remény sem maradt élet ’s vagyon megtartásához.
Minden emberi erő a’ roskadt házakban ’s tetőkön madárként ülő emberek’ szabadítására fordítatott, melly emberbaráti szép tettben leginkább kitüntette magát Szeles László városi főjegyző, Nostitz gróf könnyű lovas ezredének itt tanyázó századja, egész tiszti karával és kivált mostani lelkes parancsnokával, Alberti gróf kapitánnyal, ki maga járt csolnakon a’ szerencsétlenek mentésére, és midőn egy anyát négy kisded gyermekével mentő sajkájába vett, egyik gyermek kibukott, és a’ nemes lelkű gróf önélté­nek koczkáztatásával ragadta azt vissza a’ hullá­mok közül.
Ház összeomlott 380, istálló és kamra 300. Szarvas marha sok elveszett, sertés 75 darab, juh 321. Temérdek a’ kár, ’s több évek múltával is visszapótolhatatlan. Mindazáltal némi vigasztalást találtunk kun testvéreink rokon érzeté­ben, miként Halas, Félegyháza, Majsa, Dorozsma kun városok nemes lelkűleg siettek azonnal
gyámolításunkra, valamint szabad Kecskemét és Nagy Kőrös szomszéd városok is, ’s az elsőbből Zabolay úr tüstént 300 és nehány kenyeret küldött szerencsétlen lakosink' első szükségének enyhítésé­re. Érzékenyen tapasztaltuk ama’ közmondás valóságát :
"A’ ki hamar ad, kétszeresen ad"; — és ha egy rész szenved, azt az egész érzi.
Menten maradt kun rokonink velünk együtt keseregnek. Halász Albert és András urak éppen most érkezett levelök szerint Szent Miklós városának 45 véka rozsot, 45 véka árpát, Dabnak ugyan annyit, Fülöpszállásnak 75 véka rozsot ’s ugyan annyi árpát szíveskedtek ajánlani. Szóljon áldás e’ nemes lelkű jótévőkre!
Határinkat még most is víz borítja, ’s a’ földmívesnek reménye, munkájának gyü­mölcse semmivé lőn. 

 

 

A kép az árvíz pesti helyszínéről készült illusztráció.

 

Kis Kun Fülöpszállás

 

Szomorú események színhelyévé lett városunk múlt március 17-kén, midőn a’ Duna rendkívüli áradása esti 6 órakor ide is kihatván, éjfél utáni két órakor máskor csendes lakhelyeink közt dühöngtek a’ hullámok, ’s három napig vég veszéllyel fenyegetének, elannyira, hogy csak a’ város közepén öszveszorult lakosság’ csüggedhetlen munkássága, a' még ép épületeknek elpusztítása ’s gátakra használása, tekintetes Albert János helybeli bíró úr’ lelkes buzdítása által sikerült a’ város’ egy részének megmenthetése.
Hivatalos öszveírás szerént 276 lakház, 207 istálló, ’s több mint 300 más épület dőlt-le, ’s romboltatott-öszve, nehány darab marha, sertés és birka is veszett-el, ’s  a’ mi legsajnosabb két ember is veszté életét. A’ vész borzasztó napjaiban tapasztalók az igaz szomszédi barátság, emberszeretet, rokon érzelem tanúságát; ugyan is Izsák városa, Madarassy László fő szolgabíró úr nemes lelkű hitvese, ’s Szily Ádám táblabíró úr a’ veszedelem’ első hírére, éjnek idején, rögtön 5 talpat élelemmel megrakva küldöttek a’ szerencsétlenek’ segítségére; Szily Ádám táblabíró úr, e’ veszélynek több napokig szemtanúja, és más Izsákról jelen volt lelkes emberbarátok, buzdítva ’s vigasztalva a’ szerencsétleneket Ön embereik által biztos helyekre szállítaták.
Izsák városa által, sebes lovagtól tudósítatva, rokon Halas városa is rögtön 500 kenyeret, később egy nagy talpat, kenyérrel eleséggel külde a’ szűkölködők fölsegéllésére. Félegyháza, Majsa, Doro’sma, Czegléd, Nagy Kőrős, a’ több rokon jász
és kun községekkel együtt, a' veszedelem' hírére segédkarokkal siettek hozzánk, küldvén öszvesen, a’ nagy mennyiségű mindenféle élelembélieken kí­vül, mintegy 2211 kenyeret, s további adakozásokat is ígérvén, Halász Albert, és András táblabíró urak jóltevőségöket 75 véka búza’ ’s ugyan annyi árpa’ küldésével bizonyíták be.
E’ borzasztó veszedelem között csak az a’ szerencse, hogy miután a’ víz , minden őszi vetést, kaszállót ’s tömérdek takarmányt el seprett vagy rontott, a’ távol eső tavaszi vetés alá való földeket némileg megkímélte. Köszönet, hálás köszönet az emberbarátoknak, kik kenyeröket, a’ szűkölködőkkel megoszták. Áldás tetézze őket, ’s légyen jutalmok azon benső öntudat, ’s magas érzelem, hogy sok szerencsétlenek könyűit segítének letörleni!"